VIII. Betegbiztonsági Világnapi Konferencia

2026. szeptember 10-én került megrendezésre a VIII. Betegbiztonsági Világnapi Konferencia a Semmelweis Egyetem, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Egészségügyi Menedzserképző Központja és a NEVES Egyesület közös szervezésében. A rendezvény a WHO Betegbiztonsági Világnapjának idei témájához kapcsolódva a nem fertőző betegségek biztonságos ellátását állította középpontba, a „Biztonságos ellátás egy életen át!” mottó jegyében. A konferencia előadásai és szakmai beszélgetései a biztonságos, integrált betegutak kialakítására, a hosszú távú gondozás kihívásaira és a betegek bevonásának jelentőségére irányították a figyelmet.

Köszöntők

Dr. Lám Judit a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ egyetemi docense, a Betegbiztonsági Tanszék vezetője – a nem fertőző, krónikus betegségek növekvő terhére és az ebből fakadó betegbiztonsági kihívásokra hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a hosszú éveken át tartó gondozás során a beteg több szakemberrel és ellátási szinttel kerül kapcsolatba. A konferencia egyik központi kérdése ezért az, hogyan kapcsolhatók össze a különálló ellátási események a beteg számára biztonságos, folyamatos és integrált betegúttá.

Dr. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a „Biztonságos ellátás egy életen át!” mottó kettős jelentését emelte ki: minden ellátási döntés mögött egy ember áll, a krónikus betegségek gondozása pedig akár évtizedeken át tart. Angliai tapasztalataira építve hangsúlyozta a hiteles minőségmérés, az adatok nyilvánossága és a hibákból való tanulás jelentőségét. A transzparenciát nem büntetési eszközként, hanem a betegbiztonság és a minőségfejlesztés alapvető feltételeként mutatta be.

Prof. Dr. Merkely Béla a Semmelweis Egyetem rektora a folyamatos oktatást nevezte a betegbiztonság egyik legfontosabb alapjának. Kiemelte, hogy a biztonságos ellátás szemléletét már a graduális képzésben meg kell alapozni, majd a posztgraduális képzésben tovább kell mélyíteni. A Semmelweis Egyetem szerepét a tudás és a jó gyakorlatok országos megosztásában, valamint az oktatás, a kutatás és az innováció összekapcsolásában határozta meg. Fontos eredményként említette a Betegbiztonsági Tanszék és az Egészségügyi-Minőségügyi és Betegbiztonsági Menedzsment mesterképzés létrehozását.

A Semmelweis Egyetem klinikai rektorhelyettese, a Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója, Prof. Dr. Szabó Attila Semmelweis Ignác örökségéből kiindulva hangsúlyozta, hogy a biztonságos ellátás a megszokott gyakorlatok folyamatos felülvizsgálatát igényli. A krónikus betegségeknél a betegbiztonság nem egyetlen beavatkozásra, hanem a megelőzéstől a hosszú távú gondozásig tartó teljes betegútra vonatkozik. Kiemelte a hibák felismeréséből és feldolgozásából tanuló szervezeti kultúrát, valamint a Semmelweis Egyetem szerepvállalását az országos betegbiztonsági törekvések támogatásában.

I. szekció

A tervezett Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság feladata nem pusztán a hiányosságok feltárása, hanem az ellátás mérhető javításának támogatása lesz. Az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság létrehozásáért, előkészítéséért és működésének megkezdéséért felelős miniszteri biztos, Dr. Nemes Balázs hangsúlyozta a kockázatalapú értékelés, a szakmával közösen kialakított indikátorok és a visszacsatolás jelentőségét. A hatóság működésében elkülönülne a hibákból való tanulást segítő és a hatósági intézkedéseket igénylő út. A cél az arányos fellépés és a fejlesztés: a hatóság eredményességét végső soron az mutatná meg, hogy biztonságosabbá válik-e a betegellátás.

A norvég betegbiztonsági rendszer bemutatásával Dr. Tótth Árpád, az Országos Kórházi Főigazgatóság főigazgatója arra világított rá, hogy a biztonságos ellátás következetes, hosszú távú fejlesztőmunka eredménye. A norvég „Biztonságos kezekben, 24/7” program az egészségügyi és szociális ellátást egységben kezeli. Alapvető elemei a vezetői elkötelezettség, a pszichológiai biztonság, a betegek visszajelzéseinek hasznosítása, a folyamatos mérés és a digitalizáció. A cél olyan tanuló rendszer kialakítása, amelyben a kockázatokat időben felismerik, a nemkívánatos eseményekből pedig rendszerszinten tanulnak.

Dr. Szigeti Szabolcs, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ Egészségpolitika, Finanszírozás és Rendszerfejlesztés Tanszék szakértője. illetve a Károli Egészségtudományi Intézet Egészségtudományi Intézetének oktatója a TBC- és COPD-ellátásban szerzett tapasztalatokon keresztül mutatta be, hogyan ösztönözheti a kötegelt finanszírozás és a klinikai rendszerirányítás a betegutak fejlesztését. A bemutatott projektekben a finanszírozás nem egy-egy ellátási eseményhez, hanem az összehangolt gondozáshoz kapcsolódott. Az eredmények a kórházi igénybevétel mérséklődésére és a gondozás minőségének javulására utalnak, bár egyes mutatók értelmezését a COVID-időszak nehezíti. Az előadó szerint a minőség és a hatékonyság közös fejlesztése megvalósítható, ha a változtatások kezelhető léptékben, a szakemberek bevonásával történnek.

Dr. Belicza Éva, a NEVES Egyesület elnöke Dr. Lám Judittal jegyzett előadásában arról beszélt, hogy a krónikus betegségek ellátásában a betegbiztonsági kockázatok jelentős része nem egyetlen beavatkozáshoz, hanem a betegút töredezettségéhez kapcsolódik. Az előadás rámutatott, hogy a hiányos információátadás, a párhuzamos vizsgálatok és az összehangolatlan gyógyszerelés egyaránt veszélyeztethetik a betegeket. A biztonságos betegút feltétele az ellátók közötti koordináció, a megosztott, személyre szabott kezelési terv és a megfelelő adatáramlás. A fejlesztések értékelésében a szakmai indikátorok mellett a betegek tapasztalatainak és egészségi állapotukról adott visszajelzéseinek is szerepet kell kapniuk.

Kerekasztal-beszélgetés – A krónikus betegellátás betegbiztonsági kihívásai

A kerekasztal résztvevői a biztonságos betegút kialakítását az egészségügyi és szociális ellátás közös feladataként vizsgálták a betegek tapasztalatainak/szükségleteinek tükrében. A beszélgetésben megjelent az alapellátás koordináló szerepe, a szakdolgozói kompetenciák jelentősége és a betegek aktív bevonásának fontos szerepe. Kiemelt kérdés volt, hogy hogyan válhatnak a rendelkezésre álló egészségügyi adatok valódi segítséggé a gondozásban: az emlékeztetők, a célzott visszajelzések és az ellátók közötti információmegosztás egyaránt hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a betegek időben megkapják a szükséges ellátást.

II. szekció

A JACARDI (Joint Action on Cardivascular Diseases and Diabetes – Európai Közös Fellépés a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség területén) 21 ország 81 partnerszervezetét fogja össze, és 143 pilotprojekt révén fejleszti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség megelőzését és gondozását. Dr. Benedetta Armocida, a JACARDI Coordination Team vezetője videóelőadásában bemutatta, hogyan kapcsolja össze a program az egészségértést, a korai felismerést, az integrált betegutakat és a betegek önmenedzselését. Kiemelt szempont az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése, az összehasonlítható adatok használata és a betegek által jelzett eredmények mérése. A cél, hogy a pilotok tapasztalatai fenntartható, szélesebb körben alkalmazható ellátási gyakorlattá váljanak.

Aszalós Zoltán Albert a JACARDI projekt kommunikációért és disszeminációért felelős munkacsomagjának a vezetője az európai közös fellépések szerepét mutatta be a népegészségügyi kihívások kezelésében. A Best-ReMaP projekt példáján keresztül ismertette az egészségtelen élelmiszerek gyermekeket célzó marketingjének korlátozását, majd a dohányfüst- és aeroszolmentes környezetek kialakítását támogató együttműködést. A JACARDI projekt a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség megelőzésére, szűrésére és gondozására összpontosít. Az előadás fő üzenete, hogy a nemzetközi projektekben kidolgozott módszerek és jó gyakorlatok nemcsak nemzetközi szinten hasznosulnak, hanem a hazai ellátás fejlesztését is segíthetik.

A szív- és érrendszeri, anyagcsere- és vesebetegségek közös kockázati tényezői miatt a megelőzés és a korai felismerés egyszerre több betegség kialakulását is késleltetheti. Dr. Safadi Heléna a JACARDI projekt WP9 (integrált ellátási utak) munkacsomagjának a vezetője hangsúlyozta, hogy a betegbiztonság szempontjából nem elegendő az embereket egyes diagnózisaik mentén külön kezelni: az összetett állapotokhoz összehangolt gondozásra és a teljes betegutat átlátó koordinációra van szükség. Kiemelte a betegoktatás jelentőségét is, hiszen a beteg a saját ellátási folyamatának egyetlen olyan résztvevője, aki annak minden állomásáról tudhat.

Kerekasztal-beszélgetés – A JACARDI projekt hazai tapasztalatai és tanulságai

A kerekasztal a JACARDI hazai pilotjain keresztül mutatta be, hogyan válhatnak a nemzetközi fejlesztések a mindennapi ellátás részévé. A résztvevők kiemelték a kiterjesztett hatáskörű ápolók szerepét a szűrésben és a megelőzésben, valamint a személyes betegkommunikáció jelentőségét. A beszélgetés kitért a betegedukációra, a digitális megoldásokra és az integrált betegutak kialakítására is. Visszatérő kérdés volt, miként tarthatók fenn és terjeszthetők ki a pilotok eredményei a projektfinanszírozás lezárulta után.

III. szekció

A gyulladásos bélbetegségek mintegy negyede gyermekkorban kezdődik, a Crohn-betegség felismerése pedig akár egy évet is késhet. Dr. Cseh Áron gyermek-gasztroenterológus a korai diagnózis, a megfelelő táplálásterápia és a gyógyszerbiztonság jelentőségét emelte ki. Bemutatta a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján kialakított, gyermekkori gyulladásos bélbetegségek kezelésével, gondozásával, tranzíciójával kapcsolatos jó gyakorlatukat. A hosszú távú betegbiztonság egyik kritikus pontja a gyermekellátásból a felnőttellátásba történő tranzíció: ennek előkészítését már 14–16 éves korban megkezdik. A strukturált átadás közös vizitekkel, részletes dokumentációval és a felnőttellátó személyes bevonásával segíti, hogy a beteg ne vesszen el az ellátórendszerben; ennek hiányában az előadásban bemutatott adatok szerint közel kétszeresére nőhet a betegség visszaesésének kockázata.

Az alapellátásban évente mintegy 70 millió betegellátás történik, egy háziorvosra országos átlagban napi 45–46 ellátás jut. Dr. Dózsa Katalin Mária oktató családorvos, diabetológus szerint a növekvő betegforgalom mellett önmagában az eszközfejlesztés nem elegendő a minőség javításához. Saját praxisának átalakításán keresztül mutatta be a feladatmegosztás, az önálló szakdolgozói kompetenciák, a többcsatornás betegkommunikáció, a digitális megoldások és az infrastruktúra megfelelő kialakításának szerepét, a náluk bevált és követett jó gyakorlatot. A biztonságosabb működés alapja a feladatok és a betegforgalom folyamatos követése, valamint a reaktív ellátás helyett a tervezett gondozás és a prevenció erősítése.

Az idős betegek ellátásában a társbetegségek, a sokféle gyógyszer együttes alkalmazása és a funkcionális állapot romlása összetett betegbiztonsági kockázatot jelent. Dr. Gadó Klára a Semmelweis Egyetem Geriátriai Klinika és Ápolástudományi Központ igazgatója a geriátriai szemlélet fontosságát hangsúlyozta: a kezelés megtervezésekor nemcsak az egyes betegségeket, hanem a beteg fizikai, mentális és szociális állapotát, valamint önállóságának megőrzését is figyelembe kell venni. A biztonságos ellátást az átfogó állapotfelmérés, a gyógyszerelés rendszeres felülvizsgálata, a multidiszciplináris együttműködés és a gondozás folyamatossága támogatja.

A nyelészavar gyakori, mégis sokszor fel nem ismert betegbiztonsági kockázat, amely alultápláltsághoz, kiszáradáshoz és aspirációs tüdőgyulladáshoz vezethet. Dr. Kovács Andrea a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar oktatója, becslése szerint Magyarországon évente akár 120–375 ezer kórházi esetben maradhat részben vagy teljesen felismeretlen a diszfágia. Hangsúlyozta a korai szűrés, a nyelésterápia, a megfelelő testhelyzet és a textúramódosított étrend jelentőségét. A felismerés és a multidiszciplináris kezelés nemcsak a szövődményeket előzheti meg, hanem a betegek életminőségét is javíthatja.

Koczó Anita a Nutricia Otthonápoló Szolgálat vezetője a malnutríciót mérhető és kezelhető betegbiztonsági kockázatként mutatta be. Egy ismertetett holland vizsgálat szerint a felvételkor jó általános állapotú betegek 30%-a alultáplálttá vált a hazabocsátásig. A szondatáplált betegek esetében különösen veszélyes lehet a tervezetlen kórházi elbocsátás: a megfelelő eszközök, az otthonápolási kapcsolat és a hozzátartozók felkészítése nélkül az életfenntartó táplálásterápia is megszakadhat. Az előadó egységes folyamatokat, kommunikációt és betegedukációt sürgetett, hangsúlyozva, hogy a betegbiztonság nem ér véget a kórház kapujában.

A konferencia publikus előadásai az alábbi linkeken érhetők el: