70. NEVES Fórum

2024. szeptember 25-én jelent meg a Magyar Egészségügyi Ellátási Standardok (MEES) 2.1-es verziója, amelynek célja, hogy korszerűbb, egységesebb támogatást biztosítson a járó- és fekvőbeteg-ellátás, valamint a védőnői és háziorvosi praxisok működéséhez.

2027-től kezdődően új tanúsítási eljárás már kizárólag a MEES 2.1 előírásai alapján indítható. Ez szükségessé teszi az érintett intézmények számára a felkészülést, az új követelmények értelmezését és a gyakorlatba történő beépítését.

Ehhez a felkészülési folyamathoz kívánt támogatást nyújtani a 2026. március 12-én megrendezett 70. NEVES Fórum, amelynek célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen az egészségügyi és szociális ellátás szakemberei számára a lehetséges fejlesztési irányok azonosítására, közös gondolkodásra és tapasztalatcserére.

A fórumot Sinka Erika, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ Betegbiztonsági Tanszékének munkatársa nyitotta meg. Előadásában bemutatta a NEVES jelentési rendszert, amely az egészségügyi ellátás során, illetve annak következményeként kialakuló nem várt események – károsodások – hátterében álló okok feltárását támogatja. Kiemelte, hogy ezek az események jellemzően valamilyen hiba következményei, és jelentős részük – nemzetközi tapasztalatok alapján akár mintegy 70%-uk is – megelőzhető lenne. Rámutatott arra is, hogy számos párhuzam fedezhető fel a NEVES jelentési rendszer és a MEES 2.1 elvárásai között. A NEVES adatlapok és a gyűjtött országos adatok alapján készített oki utatások gyakorlati támogatást nyújthatnak a MEES 2.1 standardok bevezetéséhez és alkalmazásához.

Horváth Anikó, a Semmelweis Egyetem Minőségbiztosítási Osztályának osztályvezetője – egyben a fórum moderátora – előadásában átfogó képet adott a MEES 2.1 bevezetéséhez kapcsolódó változásokról, különös tekintettel a változásmenedzsment gyakorlati megvalósítására. Kiemelte, hogy a verzióváltás nem pusztán formai módosításokat jelent, hanem szervezeti szintű alkalmazkodást igényel. Ennek első lépése a változások pontos értelmezése, majd azok összevetése a meglévő intézményi gyakorlattal. Hangsúlyozta továbbá, hogy a szervezeti egységek bevonása kulcsfontosságú, ezt segédanyagokkal, oktatásokkal és célzott kommunikációval lehet támogatni.

Az előadás részletesen bemutatta a MEES 2.0 és 2.1 közötti strukturális különbségeket is. Míg a korábbi verzió inkább klasszikus, dokumentáció- és folyamatorientált minőségirányítási logikát követett, addig a 2.1-es változat vezetésközpontú, stratégiai szemléletet képvisel. A minőségirányítás beépül a szervezet vezetési rendszerébe, a klinikai audit pedig különálló elem helyett ennek integrált részévé válik. Erősödik a kockázatmenedzsment szerepe, és új hangsúlyok jelennek meg, mint a stratégiaalkotás, az innováció, a változásmenedzsment, valamint az integritás és a külső-belső környezet elemzése.

Csizmadia Gyöngyi, a Semmelweis Egyetem Kórházhigiénés Osztályának munkatársa előadásában a MEES 2.1-re történő átállást kórházhigiénikusi szemszögből mutatta be. Kiemelte, hogy az infekciókontroll szabályozás alapját továbbra is elsősorban a hazai jogszabályok, az NNGYK módszertani levelek és tisztiorvosi utasítások adják, amelyeket nemzetközi ajánlások – például a WHO és a CDC iránymutatásai – egészítenek ki. Az intézményi infekciókontroll kézikönyvek már korábban is ezekre az alapokra épültek, így a MEES 2.0 bevezetésekor elsősorban a meglévő dokumentáció standardpontokhoz történő illesztése történt meg. A 2.1-es verzióra való átállás ezzel szemben inkább lehetőséget jelentett a teljes rendszer átfogó, részletes felülvizsgálatára és finomhangolására.

Az előadás rámutatott arra, hogy az infekciókontroll területén a MEES 2.1 nem hozott alapvető tartalmi változásokat: a célok és elvárások – így az intézményi szintű, jogszabályokkal összhangban működő infekciókontroll program és annak dokumentálása – lényegében változatlanok maradtak. Ugyanakkor bizonyos elemek hangsúlyosabbá váltak, például az antibiotikum-rezisztencia surveillance és az antimikrobás rezisztencia (AMR) vizsgálata, amelyeket a 2.1-es verzió már kifejezetten nevesít. A fertőzési kockázattal járó tevékenységek köre – mint a kézhigiéné, fertőtlenítés, eszközkezelés vagy izoláció – szintén alapvetően változatlan, csupán pontosítások történtek. Összességében a MEES 2.1 bevezetése a kórházhigiéné területén nem jelentett jelentős többletterhet, ugyanakkor alkalmat adott a szabályozás áttekintésére és pontosítására.

Dr. Kovács Erika az SGS Hungary vezető auditora és egyben a Heim Pál Kórház minőségügyi és operatív igazgatója előadásában a MEES 2.1 követelményeit a tanúsítói oldal szemszögéből mutatta be, különös tekintettel arra, hogy egy szabványváltás során milyen szempontok mentén vizsgálják az intézményeket a tanúsító szervezetek. Részletesen ismertette az átállás ütemezését is: a MEES 2.0 szerint kiadott tanúsítványok a 2.1-es verzió megjelenésétől számított három évig, azaz 2027. szeptember 25-ig maradnak érvényben, ezt követően már kizárólag az új standardok alapján lehet tanúsítást szerezni.

Az előadás rávilágított arra, hogy a tanúsítás során a hangsúly egyre inkább a tényleges működés bizonyításán van: a szervezeteknek nem elegendő a működés leírása, azt mérhető célokkal, indikátorokkal és dokumentált döntésekkel is alá kell támasztaniuk.

Fábián Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem MIR vezetője előadásában bemutatta, hogyan kezdték meg intézményükben a MEES 2.1-re való átállás megtervezését. A folyamat első lépése az új szabvány részletes megismerése volt, amelynek során azonosították, hogy melyek az új követelmények, mely pontok változtak, illetve hol történt szigorítás vagy éppen egyszerűsítés. Ezt követően gap-analízist készítettek. Az eredményeket változás-mátrixban rögzítették, amely megmutatja a régi és az új standardpontok közötti kapcsolatot, valamint a szükséges intézkedéseket.

Kiemelte, hogy az átállás nem kizárólag a minőségirányítás feladata, hanem szervezeti szintű együttműködést igényel. Ehhez projektcsapatot érdemes felállítani, amelyben a minőségirányítás mellett többek között a HR, a beszerzés, az ellátási területek, a karbantartás és az IT is képviselteti magát, valamint kulcsszerepet kapnak a szakterületi folyamatgazdák. Az átállást projektként szükséges kezelni: feladatlistával, kijelölt felelősökkel, határidőkkel, erőforrás-tervezéssel és mérföldkövekkel.

Dr. Istókné Dr. Puskás Andrea előadása a MEES és a szociális ellátás, különösen az idősellátás és a tartós ápolás közötti kapcsolódási pontokra hívta fel a figyelmet. Rámutatott, hogy bár a MEES elsődlegesen az egészségügyi szolgáltatók minőségirányítási rendszereinek kialakítására készült, szemlélete és eszköztára jól alkalmazható a szociális szektorban is. A szociális intézményekben egyre nagyobb arányban jelennek meg egészségügyi jellegű feladatok, az ellátottak jellemzően idős, krónikus állapotú, tartós gondozást igénylő személyek. Mindez fokozott szakmai felelősséggel, növekvő hozzátartozói elvárásokkal és egyre erősebb jogi szabályozottsággal párosul.

A MEES alkalmazása a szociális ellátásban számos előnnyel járhat: hozzájárulhat a gondozási és ápolási folyamatok egységesítéséhez, csökkentheti a hibalehetőségeket, javíthatja a dokumentáció minőségét és növelheti az ellátás biztonságát.

A NEVES Fórum ezúttal is az eseményen résztvevők hozzászólásainak, véleményének megvitatásával zárult.

Az előadások publikus diái az alábbi linkeken érhetők el:

Sinka Erika: Megnyitó (diasor)

Horváth Anikó: Átállás a MEES 2.1 változatára (diasor)

Csizmadia Gyöngyi: MEES 2.1 verzióra történő átállás – Kórházhigiénés Osztály (diasor)

Dr. Kovács Erika: MEES 2.1 tanúsító audit (diasor)

Fábián Zoltán: Hogyan álljunk át? – SZTE (diasor)

Dr. Istókné Dr. Puskás Andrea –  Kapcsolódási pontok a szociális ellátással, idősellátással, tartós ápolással (diasor)