69. NEVES Fórum
2025. november 27-én került megrendezésre a 69. NEVES Fórum, melynek témája a digitális megoldások és a betegbiztonság kapcsolata volt.
A digitális technológiák ma már az egészségügyi ellátás teljes folyamatában jelen vannak – a szűréstől, a prehospitális ellátástól kezdve a krónikus betegek gondozásán át, egészen a rehabilitációig. Kérdés azonban, hogy ezek az új eszközök miként járulhatnak hozzá a betegek biztonságosabb ellátásához, és milyen új kihívásokat hoznak a mindennapi gyakorlatba. A fórum előadásai a Duna-régióban zajló DIGI4Care projekt programjaira építve mutatták be, hogyan segíthetik a digitális technológiák a biztonságosabb és betegközpontúbb egészségügyi szolgáltatásokat.
A Digi4Care projekt az EU Duna-régiói Programjának kezdeményezése, amely a betegutak átalakítását célozza digitális innovációk és mesterséges intelligencia (AI) alapúmegoldások tesztelésével és integrálásával. A kezdeményezés nem csupán új technológiák bevezetésére koncentrál, hanem azok megvalósíthatóságának, előnyeinek és értékének elemzésére is, beleértve a technológiaértékelést, finanszírozási modelleket, adatkezelést, etikai szempontokat és a munkaerő képzését. A program négy pilot projektet valósít meg gyakori betegségek – cukorbetegség, szív- és érrendszeri megbetegedések, Alzheimer-kór, demencia és egyéb kognitív zavarok – ellátásának fejlesztésére a megelőzéstől a rehabilitációig terjedő betegút mentén. Emellett digitálisan támogatott integrált ellátási modellt dolgoz ki, valamint transznacionális tudásbázist (knowledge platform és radar) épít a tapasztalatok megosztására.
***
A Fórumot Dr. Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központ Betegbiztonsági Tanszékének alapítója nyitotta meg, áttekintve a NEVES program aktuális fejleményeit és közelgő eseményeit. Felhívta a figyelmet a következő év szeptember 17-én megrendezendő Betegbiztonsági Világnapra is, melyre várjuk a résztvevőket.
Dr. Vida Zoltán, a Budavári Önkormányzat Egészségügyi szolgálatának orvosigazgatója, a digitalizáció és a betegbiztonság kérdését szélesebb történelmi perspektívába helyezte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi alkalmazkodóképesség mindig meghatározta a túlélést, ám a változás sebessége az elmúlt évezredek során drámaian felgyorsult. Míg a természeti jelenségekre ösztönösen és gyorsan reagálunk, a mesterséges és különösen a virtuális környezetben zajló változások már tanulást, új készségeket és tudatos alkalmazkodást igényelnek.
A digitalizáció az egészségügyben egyszerre jelent hatalmas lehetőséget és komoly kihívást. A digitális megoldások hatékonyabb adminisztrációt, könnyebb hozzáférést, pontosabb betegkövetést és gyorsabb kutatási lehetőségeket biztosítanak, valamint erősítik a betegek informáltságát és autonómiáját. Ugyanakkor a pozitívumok mellett megjelennek az adatvédelmi kockázatok, a technológiai függőség nő, a társadalmi és egészségügyi egyenlőtlenségek mélyülnek. A túlzott technológiai bizalom és az automatizált döntések felelősségi kérdései szintén komoly etikai dilemmákat vetnek fel.
Nagy veszélyt jelent, ha a technológiai fejlődés gyorsabban halad, mint a szabályozás, az etikai keretek vagy az emberi bölcsesség. Az előadó Phaethon mitológiai történetét hozta példának: az emberiség – akár Héliosz meggondolatlan fia – hajlamos túl gyorsan és felelősség nélkül belevágni az új technológiák használatába. Ha nincs megfelelő kontroll, iránymutatás és önkorlátozás, a fejlődés akár pusztító erővé is válhat. Míg a mítoszban Zeusz villáma állította meg a katasztrófát, a valóságban nem számíthatunk külső beavatkozásra – ezért a tudatos, etikus és megfontolt digitalizáció kulcskérdése a jövő betegbiztonságának.
Dr. Kovács Réka, a DIGI4Care projekt senior projektmenedzsere az EMK részéről, áttekintést adott a projekt céljáról és működéséről. Előadásában kiemelte, hogy az Interreg Duna Program keretében hét ország – Szlovákia, Csehország, Magyarország, Ausztria, Bulgária, Bosznia–Hercegovina és Románia – szakemberei dolgoznak együtt azon, hogy feltérképezzék, milyen feltételek mellett vezethetők be és skálázhatók fel a különböző technológiai megoldások az egészségügyi ellátásban.
Hangsúlyozta, hogy a projekt a teljes betegút mentén vizsgálja és pilotolja a konkrét digitális technológiákat határon átnyúló együttműködésben, különös tekintettel arra, milyen akadályok nehezítik a bevezetést, és milyen jó gyakorlatok képesek ezeket áthidalni. Ennek része a technológiák uniós megfelelőségének feltérképezése, a digitális érettség felmérése a részt vevő országokban, valamint egy olyan tudásbázis kialakítása, amely segíti az egységes, összehangolt fejlesztési irányok kialakítását.
Az előadó kiemelte, hogy a projekt nemcsak a technológiák tesztelésére fókuszál, hanem az eredmények beépítésére is: regionális szintű stratégia készül, emellett oktatási anyagok támogatják majd az egészségügyi szakembereket, míg a döntéshozók számára szakmai háttéranyagok segítik a felelős és megalapozott döntéseket. A program így egyszerre fejleszt, elemez és kapacitást épít, hogy a digitalizáció valóban biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye a régió egészségügyi ellátását.
Dr. Bessenyey Borbála, az EMK és a DIGI4Care projekt egyik pilotjának munkatársa a diabéteszes retinopátia háziorvosi előszűrésének futó pilot tevékenységét mutatta be, és a tervezésének folyamatába is bevezette a hallgatóságot. Problémafelvetés részeként rámutatott, hogy az 50 év feletti cukorbetegek körében a súlyos látásromlás vagy vakság kockázata kiemelkedően nagy, mégis a betegek jelentős része nem jut el a legalább évente szükséges szemészeti vizsgálatra. Korábbi kutatás kimutatta Magyarországon, hogy az 50 feletti cukorbetegek mindössze 46%-a járt egy éven belül szemészeten és míg 27% soha nem vett részt a vizsgálaton. (1) Ez a hiányosság indokolttá teszi olyan új megoldások keresését, amelyek közelebb viszik a szűrést a betegekhez, jobb hozzáférést biztosítva.
A pilot a számos ellátórendszer-páciens találkozási pont közül a háziorvosi rendelőt és mobil szűrőállomást választotta ki az innovatív módon történő diabéteszes retinopátia detektálásának helyszíneként, mivel a cukorbetegek döntő része itt jelenik meg rendszeresen és a gondozásukban a háziorvosoknak kijelölt szerepe van. Az előszűrés módszere pupillatágítást nem igénylő, gyors fundusfotó készítése asztali, digitális funduskamerával. A felvételek értékelése egy minősített mesterséges intelligenciát használó orvostechnikai eszközön keresztül történik. Az előszűrés után minden pácienst szemészeti vizsgálatra irányítanak, azonban a szélesebb körű alkalmazási lehetőségeket, valamint a szemészeti szakmát a jövőben esetlegesen tehermentesíteni képes alkalmazhatóságot is vizsgálják.
A pilot központi kérdése, hogy a technológia használata megvalósítható-e háziorvosi környezetben: pénzügyi vonatkozásokat, humánerőforrás- és időigényt, beteg elégedettséget és technológia elfogadottságot is vizsgálnak. A technológia rendszerszintű alkalmazhatóságát is elemzik, beleértve a felelősségi és adatbiztonsági kérdéseket. Fontos, hogy az innovatív eszközöket alapos megfontolás és megismerés után alkalmazzuk a mindennapi ellátásban. A pilot tevékenységet a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinika munkatársaival és Dr. Dózsa Katalin Mária háziorvos, diabetológus kollégánkkal együttműködésben hajtjuk végre.
(Forrás: 1. Tóth G, et al. Br J Ophthalmol 2017;101:965–969. doi:10.1136/bjophthalmol-2016-309016)
Dr. Vadas Viktória, az EMK orvosszakmai szakértője, a Digi4Care projekt szakmai vezetője a digitális eszközök prehospitális alkalmazását mutatta be. Előadásának középpontjában az Országos Mentőszolgálattal közösen futó pilot állt, amely hordozható, betegágy melletti ultrahang (point-of-care UH) tesztelését végzi telemedicinális szakértői szupervízióval.
A pilotba olyan mentőtisztek és sürgősségi ellátásban dolgozó szakemberek kerültek be, akiknek korábban nem volt UH-képzése – mivel a projekt egyik fő célja a képzési módszerek összehasonlítása. A hipotézis szerint a távoktatás nem rosszabb eredményességű, mint a személyes oktatás. A résztvevők online alapképzés után két csoportra oszlanak: távoktatási és személyes oktatásban részesülőkre, majd azonos vizsgát teljesítenek. A vizsgálat Ausztriában és Magyarországon zajlik.
A pilot másik kulcseleme a klinikai megvalósíthatóság: a hordozható ultrahang készülékek technikai kipróbálása, különös tekintettel a kép továbbítására és telemedicinális konzultációs lehetőségek kialakítására. A projekt célja, hogy megteremtse a point-of-care UH alkalmazásának telemedicinális alapjait a prehospitális ellátásban.
Szintén Dr. Vadas Viktória mutatta be a DIGI4Care projekt harmadik pilotját, amely a kardiovaszkuláris és diabéteszes betegek digitális támogatását vizsgálja. A pilotban olyan páciensek vesznek részt, akik valamilyen kardiovaszkuláris intervenciót követően utógondozásra szorulnak; helyszínenként 30–100 személy bevonásával tesztelik a különböző digitális technológiákat több országban.
Kiemelte, hogy míg Magyarországon a szívinfarktuson átesett betegek kórházi és 30 napon belüli halálozása az uniós átlaghoz hasonlóan alakul, addig a 30 nap és egy év közötti időszakban a túlélés látványosan romlik. Ez az az idő, amikor a betegek már otthon vannak, visszatérnek korábbi életmódjukhoz – többek között pl. a dohányzáshoz – így a cél, hogy a pilot segítsen ebben az időszakban erősíteni az önmenedzselést.
A pilot egyik kérdése az érintett betegcsoport bevonhatósága, hiszen a részvételhez okostelefon és digitális eszközök használata szükséges. Fontos szakmai dilemmaként merült fel, hogy elvárható-e az ellátóktól a beérkező adatok folyamatos figyelése, illetve hova fordulhat a páciens, ha az értékei hirtelen romlanak. Emellett finanszírozási és fenntarthatósági kérdések is vizsgálat tárgyát képezik: hosszú távon kinek és milyen feltételekkel lenne biztosítható ilyen digitális háttértámogatás.
Peter Pažitný és László-Kovács Edina közös előadásukban mutatták be a DIGI4Care projekt negyedik pilotját, amely a demenciával, Alzheimer-kórral és egyéb kognitív zavarokkal élő emberek ellátását támogatja digitális technológiákkal.
Peter Pažitný – a pilot csehországi vezetője – rámutatott: Csehországban 2050-re megduplázódik az Alzheimer-kórral élők száma, miközben a gondozói létszám csökken. A pilot célja ezért olyan technológiák azonosítása, amelyek enyhíthetik az egyre nagyobb ellátási hiányt. A kutatás Alzheimer-otthonokban és idősotthonokban zajlik, a technológiát az ott élők valós szükségleteire szabva – például esésmegelőzésre, kognitív tréningre és a folyamatos megfigyelés támogatására.
Öt technológia kerül tesztelésre Csehországban, ezek közül egy, amelyet minden részt vevő ország kipróbál:
- Közös technológia: Digitális kognitív tréning, állítható nehézségű feladatokkal, amelyek mérik a reakcióidőt és nyomon követik a teljesítmény változását.
- Életfunkció-monitorozó rendszer, amely az adatokat automatikusan felhőbe továbbítja.
- Mozgás- és esésérzékelő megoldások (szenzorok), amelyek riasztást küldenek az ápolóknak.
- Humanoid robot, amely szórakoztat, aktivizál (kvízek, zenelejátszás, stb)
- Hangátíró – gondozói személyzetnek a betegekkel kapcsolatosan felvett szóbeli feljegyzéseinek írásos digitalizációja
A technológiák elfogadottságát a betegek és a gondozók kérdőíves visszajelzései alapján értékelik.
Mivel magyar partner nem tagja ennek a pilotnak, László-Kovács Edina a hazai helyzetet mutatta be. Elmondta, hogy a demenciával élők aránya itthon is magas – a 65 év felettiek körében mintegy 20%, ami a hozzátartozókkal együtt közel egymillió embert érinthet. Léteznek hazai digitális kezdeményezések, főként otthonukban élő idősek számára (távfelügyelet, okosórák, mozgásérzékelők), de ezek jelenleg nem egységes rendszerben működnek. A hazai szociális ellátórendszerben is jelentős a munkaerőhiány, így a digitális megoldások iránt egyre nagyobb az érdeklődés.
A fórum a hagyományoknak megfelelően szakmai megbeszéléssel zárult, amelyben a résztvevők több gyakorlati kérdést is felvetettek. Elsősorban az okoseszközök költségét, hozzáférhetőségét említették. Bár sok idősebb ember már rendelkezik valamilyen okoseszközzel, a családtagok támogatása továbbra is kulcsszerepet játszik. Többen rákérdeztek arra is, ki lenne jogosult az adatok értékelésére és terápiás javaslatok megtételére; szóba került a betegek edukációjának szükségessége, valamint egy szakmailag felkészült diszpécserszolgálat létrehozása is. Példaként elhangzott a folyamatos szöveti glükózmonitorozás és a pacemaker-adatok digitális továbbítása, amelyek már most is működő modellek. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az okoseszközök intézményi és otthoni ellátásban egyaránt komoly kapacitáshiányt tudnának enyhíteni – akár vitális paraméterek távoli követésével, betegcsoportok és családtagok tehermentesítésével vagy speciális ellátást igénylő betegek támogatásával.
Az előadások publikus diái az alábbi linkeken érhetők el:
Dr. Belicza Éva: Megnyitó (diasor)
Dr. Vida Zoltán: Szép az új világ? (diasor)
Dr. Kovács Réka: DIGI4Care projekt (diasor)
Dr. Bessenyey Borbála – Dr. Dózsa Katalin: Mesterséges intelligencia és digitális megoldások a prevenció és szűrés területén – esettanulmányon keresztül (diasor)
Dr. Vadas Viktória: Mesterséges intelligencia és digitális megoldások
a prehospitalis ellátásban (diasor)
